Zéró tolerancia a Fegyverkereskedelmi Szerződést megsértőkkel szemben

Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a Globális Fegyverkereskedelmi Szerződés (Arms Trade Treaty, ATT) eleget tesz a várakozásoknak, vagyis megóvja az emberi életeket és jogokat a nemzetközi fegyverkereskedelem rettenetes következményeitől azzal, hogy konkrét és átlátható lépéseket tesz az előírások hatékonyabb kikényszeríthetőségének az irányába.

“A Fegyverkereskedelmi Szerződés több millió életet menthet meg, ezért különösen aggasztó, ha az aláíró vagy ratifikáló országok azt hiszik, hogy ezentúl is ugyanúgy adhatnak el fegyvereket olyanoknak, akik azokkal háborús bűncselekményeket követnek el, vagy olyan helyekre exportálhatnak fegyvereket, ahol nagyon komoly a valószínűsége annak, hogy azokkal jogsértéseket követnek el.” – mondta Brian Wood, az Amnesty International fegyverkereskedelemmel és emberi jogokkal foglalkozó csapatának vezetője.

“Zéró toleranciára van szükség azokkal az országokkal szemben, akik azt hiszik, hogy megkerülhetik a Szerződést. Teljesen egyértelmű, hogy a Szerződésben foglaltak hatékonyabb kikényszerítésére van szükség: Jementől kezdve Szírián át Dél-Szudánig minden nap gyerekek halnak vagy sebesülnek meg bombáktól, civileket fenyegetnek és fegyveres csoportok követnek el jogsértéseket azokkal a fegyverekkel, amiket a Szerződés Részes Államai gyártottak.”

A gátlástalan fegyverkereskedelem

A Fegyverkereskedelmi Szerződést aláíró Egyesült Államok és az azt ratifikáló EU-s országok – köztük Bulgária, Csehország, Franciaország és Olaszország továbbra is könnyűfegyvereket, lőszert, páncélozott járműveket és rendfenntartáshoz használt felszereléseket ad el Egyiptomnak dacára az ellenzékieket sújtó brutális leszámolásoknak, amelyekben 2013 óta több száz tüntetőt öltek meg, több ezer embert tartóztattak le és kínoztak meg.

2014-ben például Franciaország ismét kiviteli engedélyt adott azokra a Sherpa típusú páncélozott járművekre, amelyekkel a biztonsági erők több száz ülősztrájkoló embert öltek meg a Rabaa al-Adawiya mecsetnél egy évvel korábban.

A Szerződést aláírók által szolgáltatott fegyverek továbbra is tüzelik a véres polgárháborúkat. 2014-ben Ukrajna például engedélyezte 830 könnyű és 62 nehéz géppuska exportját Dél-Szudánba. Hat hónappal a Szerződés aláírása után az ukrán hatóságok 2015. március 18-án engedélyezték ismeretlen számú Mi-24-es harci helikopter kivitelét Dél-Szudánba. Ezek közül hármat jelenleg is a kormány használ, és a hírek szerint nemsokára egy újabb érkezik hozzájuk.

“Ukrajna azzal, hogy aláírta a Fegyverkereskelmi Szerződést vállalta, hogy nem tesz olyat, amivel aláássa az abban foglaltakat, vagyis például biztosítja, hogy a fegyverek nem jutnak olyan helyre, ahol tudomása szerint háborús bűncslekményeket – köztül civilek elleni támadásokat – követhetnek el velük. Nem lehet a Dél-Szudánban történő dolgokról az ukrán fegyverek említése nélkül beszélni: olyan embereket támadnak és ölnek meg velük, akik kórházakban, imaházakban vagy az ENSZ békefenntartóinál kerestek menedéket.” – mondta Brian Wood.

“Nehéz elképzelni, hogy az EU tagországok látva az Egyiptomban zajló elnyomást arra a következtetésre jutottak, hogy a biztonsági erőket további fegyverekkel ellátni nem jelenti a Szerződés megsértését.”

A beszámolás hiányosságai

A Szerződés megszegését jelenti, hogy néhány ország nem számol be az országgal kapcsolatos fegyver importról és exportról. A Szerződés két beszámolót ír elő: egy első jelentést, amely az ország az előírások végrehajtása irányába tett lépéseiről szól. Ennek határideje 2015 decembere volt. A másik beszámolóban – amelyet 2016. május 31-ig kellett teljesíteni – az engedélyezett fegyverexport számait kell jelenteni.

Az Amnesty azért aggódik, mert az országok 27%-a még az első beszámolóját sem adta le, másik 27%-uk pedig a második jelentéssel késik.

Jelenleg nem kötelező az országoknak nyilvánosságra hozniuk a jelentéseiket: az importól és exportról szóló jelentés ideiglenes formanyomtatványán ki kell pipálniuk, hogy nyilvánosságra akarják-e hozni annak tartalmát. Moldova és Szlovákia úgy döntött, hogy a jelentésük nem nyilvános.

“A kormányok élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy akár részben akár egészben eltitkolják, hogy mennyi fegyvert adtak el vagy vettek meg, ezzel pedig lényegében lehetetlenné teszik a törvényhozás, média és a civil társadalom számára, hogy belelássanak, vajon az ország betartja-e a követelményeket.” – mondta Brian Wood.

“Minden országnak – amilyen gyorsan csak tudja – be kell adnia a jelentéseket. Továbbá tegyék fel az internetre is őket, és magyarázzák el, hogy miért nem sikerült időben teljesíteniük a beszámolási kötelezettségüket.”

Az importálók vállaljanak garanciákat

Az Amnesty International arra szólít fel, hogy az a fegyvereket exportálók egészen addig ne hagyhassák jóvá a fegyverek kivitelét, amíg az importáló ország jogilag kötelező garanciát nem vállal arra, hogy a fegyverek végfelhasználói nem sértik meg az emberi jogokat.

Egyelőre a fegyverkereskedelem emberi jogokra gyakorolt hatását még nem vizsgálják ki minden esetben – ahogyan azt a Szerződés előírja. Példának okáért 2015 márciusa óta az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 24 milliárd dollár értékben engedélyezett lehetséges katonai és logisztikai felszerelések eladását Szaúd-Arábiának, az Egyesült Királyság pedig 2015 márciusa és 2016 júniusa között 3.4 milliárd font értékben szállított fegyvert ugyanide. Nem zavarta őket, hogy a Szaúd-Arábia vezette koalíció folyamatosan, válogatás nélkül, aránytalan légicsapásokat és szárazföldi támadásokat hajt végre Jemenben, néhány esetben a háborús bűncselekmény gyanúja is felmerül.

“Ahhoz, hogy emberi életeket mentsünk meg és biztosítsuk az emberi jogok illetve a nemzetközi humanitárius jog érvényesülését szükség van ezekre a garanciákra.”

– mondta Brian Wood.

“A garancia továbbá csökkentené annak az esélyét, hogy a fegyverek illetéktelen fegyveres csoportok kezébe kerüljenek, vagy azokat olyan dolgokra használják, amelyek sértik a Szerződést.”