Hol van a menedékünk?

Mi történik, ha megoldhatatlan problémával találod magad szemben? Mi történik, ha kapsz egy telefonhívást, ami rosszkor érint rossz helyen?

Amikor nem tudsz egy problémával, egy érzéssel, egy történéssel mit kezdeni. Pánikolsz, elsírod magad, befordulsz, lesújt az esemény? Mit tud az emberrel tenni azzal, amivel nem lehet semmit se tenni?
Hol van az a hely, ahol kedvedre sírhatsz, kedvedre sajnáltathatod magad, vagy töprenghetsz? Ahol tudod, hogy van elég idő a fuldokolva sírásra, a szomorkodásra, és a nagy sírás utáni pihenésre. Ahol leülhetsz, és feldolgozhatsz, ahol megbeszélheted saját magaddal a teendőket, bíztathatod magad, megdicsérheted magad. Ahol csend van és senki nem zavar meg. Senki nem szól, hogy elég legyen a siránkozásból. Van ilyen helyed?

Vajon szükséges-e, hogy fizikai valójában tapinthaó legyen ez a hely? Vajon szükséges-e, hogy ez egy kis szoba legyen, vagy egy nagy lakás, egy tágas tér, vagy egy mező vagy az erdő? Fontos-e, hogy ez a tengerpart legyen vagy a hegyek? Fontos-e, hogy mindig elmenj oda, hisz csak ott tudsz tombolni.
Mit szólnál ha ez a hely bárhol veled lenne? A buszon, a metrón, az autóban, otthon, a munkában, az iskolában…bárhol. Találd meg a szívedben, az elmédben azt a helyet, ahová elbújhtasz, ahol egy pillanatra megállhatsz, ahol végiggondolhatod a reakciódat. Ne félj, van időd rá, hogy egy kicsit megállj, nem kell semmit elhamarkodni.

Emlékszel, amikor régen fogócskáztatok és egy fára rácsapva „házba” kerültél? Pont így képzeld a helyet, ahol mindig béke van. Lehet pirospöttyös, vagy kék kockás, csak a Tiéd. Úgy szép, ahogy Te látod szépnek, és az jöhet be, akit méltónak tartasz rá.
Ha legközelebb szomorúságot érzel, vagy bántanak, ülj le a házadban/meződön/ tengerpartodon, gondold át a történteket és így higgadtan tudsz reagálni, és ha kell, segítséget kérni. Ne feledd, van amin nem tudsz változtatni!