Gyászoljuk Bud Spencert

Vasárnap éjszaka, életének 87. évében meghalt Bud Spencer. Nincs olyan ember, aki számára ismeretlen lenne a neve. Nincs olyan ember, aki ne nézte volna vasárnaponként a Bud Spencer – Terence Hill filmek ismétléseit. Nincs olyan, akit ne rázott volna meg a távozása.

Carlo Pedersoli 1929. október 31.-én született Nápolyban. Kevesen tudják róla, hogy nem csak színész volt, de úszó, vízilabdázó. És amit még kevesebben tudhatnak, hogy a tanulmányi eredményei is kimagaslóak voltak, már 16 évesen az egyetemen tanult!

Életműve hatalmas, 78 filmből áll, de a leghíresebbek mégis azok, amiket Terence Hillel együtt készített. Nincs még egy olyan páros a filmvilágban mint ők. 18 filmet forgattak együtt, és mind sikeres lett. Közös karrierjük az Isten megbocsát, én nem! című filmmel kezdődött. Carlo ekkor adta fel sportolói karrierjét, és szentelte végleg életét a filmezésnek, ekkor született meg Bud Spencer. Később egy interjúban megkérdezték tőlük Terence-szel, hogy honnan erednek a neveik.

Terence:

„Én az enyémet egy listáról választottam. Pár órám volt csak találni egy amerikainak hangzót. Adtak egy listát jól hangzó nevekkel, én meg tanultam irodalmat, szerettem Terenziót, szóval…”

Bud:

„Nekem nem volt listám! Volt előttem egy doboz Budweiser, a kedvenc söröm. Aztán mindig is Spencer Tracy volt a kedvenc színészem, könnyű választás volt!”

Terence és Bud mindig szeretettel és kölcsönös tisztelettel beszélt egymásról, hiszen ők ketten egy életre össze voltak kötve, és senki más nem ismerhette igazán azt, amit együtt megéltek. Hogyan is beszélhetnénk úgy egyikőjükről, hogy nem említjük a másikat? Bárki észreveheti a kémiát közöttük: amikor ketten együtt vannak, minden sokkal viccesebb lesz, mint egyedül. Az Isten megbocsát, én nem! című filmmel kezdődött a barátságuk, előtte is szerepeltek már közös filmben, de soha nem találkoztak. Hihetetlen belegondolni, hogy éveken keresztül csak kerülgették egymást! De aztán mikor elkészült A Pirinyó, a Behemót és a Jófiú (Bosszú El Pasóban) Colizzi (a rendező) körbejárta a mozikat Olaszországban, és azt tapasztalta, hogy azokra a jelenetekre reagálnak a nézők legjobban, amikben ketten együtt vannak.

 „Mikor te és Bud együtt vagytok a közönség érzi a kémiát, nevetnek. Bármi legyen is ez, titeket kettőtöket összeraklak!”

– mondta Colizzi

Különleges dolog ez, hiszen az a kémia, ami köztük van, nem tanulható. Nem lehet imitálni, nem lehet eljátszani, mert érezni kell. Milyen egyszerű is lenne a producereknek, ha bárkit összepárosíthatnának bárkivel és instant siker lenne belőle. Velük mégis ez történt, pedig ekkora sikerre nem számított senki. Az egész így visszatekintve már egy véletlennek tűnik. És ez így van rendjén! Bud híres ütése, amit mindenki úgy szeret, is egy véletlennek köszönhető.

A hosszú évek során egy ponton mindenkit foglalkoztatott, hogy vajon tényleg barátok-e. Az emberek tudni akarták, hogy nem csak a médiának szól-e az ő nagy barátságuk. Nem lett volna meglepő, gyakori marketingfogás, ahhoz hogy a vásznon hiteles legyen az egység szükség van arra, hogy a magánéletükben is barátok legyenek. Nem csoda hát, ha az emberek kételkelkedtek, ők azonban mindig rácáfoltak erre.

„Különleges barátságunk van. Arra már rájöttünk az évek során, hogy nagyon különböző a személyiségünk, de még így is nagyon jó barátok vagyunk. Ez az igazság. Nagyon jól kijövünk egymással, nem találkozunk túl gyakran, de azért beszélünk telefonon. A lényeg, hogy barátok vagyunk, mert együtt építettünk egy karriert, rengeteg filmet készítettünk, és együtt alakult az életünk. Bátran mondhatom, hogy olyan ő nekem, mint egy testvér –  még ha nem is látod egy ideig, akkor is a testvéred marad”

amit együtt átéltek, az egy kívülálló számára megmagyarázhatatlan.

Egy ilyen barátság életre szól, ezt hangsúlyozza Terence is minden egyes alkalommal, amikor rákérdeznek, hogy a mai napig is jóban vannak-e:

„Gyakran beszélünk telefonon, és találkozunk, amikor csak tudunk. A barátságunk igazi és mély. Sosem fog véget érni. Nem csak a vásznon működünk együtt, de barátok is vagyunk. Tiszteljük egymást. Ahogyan mi kiegészítjük egymást, az egészen különleges.”

Most azonban el kell búcsúznunk Bud Spencertől, halálhírét fia, Giuseppe Pedersoli jelentette be. Azt mondta, 86 éves édesapja nem szenvedett, csendesen ment el 2016. június 27-én, hétfőn, 18 óra 15 perckor. Mielőtt eltávozott, utoljára azt mondta: „Köszönöm”!

Szomorúan aktuális lett a Rooftop Cinema holnap esti programja: a Corvintetőn vetítik 18:30-as kezdéssel két ikonikus filmjüket, a Kincs, ami nincs-et és a Megint dühbe jövünköt.