Locsolásért jár egy nyuszi

A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztény egyházban. A Húsvétvasárnap inkább az egyházi hagyományok napja, még a hétfő inkább a néphagyományoké és a családi vendégségeké.

A húsvéti ünnepkör már a farsang utáni 40 napos nagyböjttel elkezdődik, aminek a vége a nagypéntek, Jézus Krisztus keresztre feszítésének az évfordulója. Másnap tartják a nagyszombati feltámadási körmenetet. A böjt utáni vasárnap szokták elfogyasztani a megáldott sonkát, főtt tojás, kalácsot, illetve többi  hagyományos húsvéti ételt.

Magyarok! Locsolásra fel!
Csak a magyarok lakta régiókban terjedt el a locsolkodás szokása. A hagyomány a régi időkre nyúlik vissza, az alapja pedig a víz tisztító ereje. Bár a hagyományőrző falvakban a mai napig is kútból merítik a vizet a locsoláshoz, a legtöbb férfi már kölnivel, illatos vízzel jár locsolkodni. A locsolás előtt a fiúk egy versikét mondanak a hölgyeknek, melyek legtöbb esetben a „szabad-e locsolni?” kérdéssel végződik. Erre a válasz természetesen csakis az igen lehet.

A régi időkben a locsolásért a nők tojást, szalonnát illetve festett tojást adtak cserébe, aminek a külső burkát zöldségek segítségével színezték be.

A tojást, mint a termékenység, az élet és az újjászületés szimbólumát, minden vallásban megtaláljuk. A Nap tiszteleteként a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt a tojást pirosra festették. Az egyiptomiaknál volt egy Istennő, akinek a neve lefordítva Ös – tojást jelent. Akkoriban neki köszönték meg az emberek az életerőt. Valamikor a tojásfestés pogány szokás volt és ebből Kr. u. 200 körül a rómaiak keresztény hagyományt teremtettek. A tojás nem más, mint Jézus feltámadása által hirdetett élet szimbóluma. A piros pedig a mártírok vérét, a Napot valamint a szerelmet jelképezi.

A kor előre haladtával változtak meg az ajándékok is, a locsolást már inkább csoki tojással és nyuszival szokták megköszönni illetve a gyerekeknél még elterjedt, hogy pénzt kapnak cserébe.

Sok locsolót és sok piros tojást kívánunk minden olvasónknak!